Ezúttal egy ökológus szakmai körökben is alig ismert, de igen érdekes cikkre szeretném felhívni a figyelmet. A cikk nem új, immár hat éves, de az üzenete mit sem vesztett aktualitásából. Fowler és Hobbs (2003) [1] különböző fajok leíró ökológiai mérőszámait (mint pl. a biomassza-fogyasztás, CO2 kibocsátás, földrajzi elterjedés vagy teljes populációméret) vizsgálva végeztek széleskörű statisztikai összehasonlításokat. A vizsgált fajok között azonban minden esetben ott volt az ember is. Abból a feltételezésből indult ki, hogy az emberek, mint az ökológiai rendszer részei, maguk is hasonló folyamatok során fejlődtek ki, és hasonló törvényeknek vannak alávetve, mint a többi faj. Ennek megfelelően tehát az emberi fajra jellemző különböző mérőszámoknak statisztikailag valahol a többi hasonló jellegű faj mérőszámai között kell lenni. Nézzük mit kaptak.
Az emberiség biomassza-fogyasztása (t/év) 96 további emlősfaj összesített fogyasztűásával összevetve. A szürke terület a 95%-os konfidencia-intervallumot jelzi, amelyen belül az emberi biomassza fogyasztás még nem különbözne szignifikánsan a töbii fajétól
A szerzők az elemzésükhöz széleskörű adatkeresést folytattak, és ennek során ~20 mérőszám tekintetében találtak értékelhető adatokat. Az adatok mennyisége és megbízhatósága mellett szempont volt az is, hogy csak ökológiailag értelmes összehasonlításokat végezzenek, azaz bizonyos kérdéseket csak emlősökre, míg másokat csak az emberhez hasonló testméretű emlősfajokra szűkítettek. Végül 31 különböző statisztikai tesztet állítottak fel [2]. Az eredmény megdöbbentő: az emeberi faj szinte minden esetben határozottan kilógott a többi faj közül. Ez a "kilógás" többnyire statisztikailag is szignifikáns volt: 99%-os szignifikanciaszinten 22 változóra, de 95%-on már 29, és 90%-on pedig 30 változó esetében, azaz emberiség egy kivételével minden változó/teszt esetében erősen kilóg a többi faj sorából.
Ime még néhány szép ábra a "kilógás" mértékének érzékeltetésére:
[3]
Mindez pedig a szerzők szerint súlyos dolgokat árul el az emberiség helyzetéről, ökológiai "egészségi állapotáról", és ezen keresztül talán sorsáról, jövőjéről is. Mikor működik ugyanis jól egy komplex rendszer, és mi alapján dönthertjük el ezt? A tökéletes diagnózishoz a rendszer állapotának és belső folyamatainak pontos ismerete lenne szükséges: de erre általában nincs lehetőség. Gondoljunk pl. egy emberi testre, amelyben nem ismerhetjük meg minden sejt állapotát, nem mérhetünk meg minden kocentrációértéket, anyagáramot, stb. De erre általában nincs is szükség: számos olyan az egész rendszerre jellemző makroszkópikusan vizsgálható tulajdonság létezik, amelyet meg lehet mérni (az orvosi hasonlatnál maradva ilyenek pl. a testhőmérséklet, vérnyomás, vércukorszint, stb.). Ezek alapján már többnyire viszonylag pontos diagnózist lehet felállítani. Igen ám, de honnan lehet tudni, hogy mikor számít egy adott érték (testhőmérséklet, vérnyomás, stb) normálisnak, és mikor kórosnak? Nos, össze kell vetni a populáció többi egyedének hasonló értékeivel! Az "átlagos" értékek megfelelőnek tekinthetők, míg a "kilógó" értékek általában valamilyen bajt jeleznek.
Nos, Fowler és Hobbs szerint ami igaz kicsiben az igaz nagyban is. A kilógó értékek kóros állapotot jeleznek az emberiség egészére nézve. Az ilyen kóros állapotok pedig az egyedek szintjén általában nem szoktak túl sokáig tartani. Két kimenetelük lehet: a gyógyulás vagy a halál.
Quo vadis, emberiség?
Látod-e a diagnózist?
Össze tudod-e szedni magad a gyógyulás érdekében?
Jegyzetek:
[1] Fowler, C. W. & Hobbs, L. (2003). Is humanity sustainable?, Proceedings of the Royal Society of London, Series B: Biological Sciences, 270(1533), 2579–2583.
[2] A vizsgált változók, a tesztek és eredményeik részletesebben a következő publikációkban találhatók meg:
Fowler, C. W. & Hobbs, L. (2002).. Limits to natural variation: implications for systemic management. Animal Biodiversity and Conservation, 25(2), 7-45.
Fowler, C. W. (2002) Sustainability. In W. F. Perrin, B. Würsig & J. G. M. Thewissen (Eds.), Encyclopedia of marine mammals (1. ed., pp. 1205-1208). San Diego, CA, USA: Academic Press.
A 31 teszt soknak tűnhet, de ezek többsége koránt sem tekinthető függetlennek: pl. az első 17 teszt különböző tengeri ökoszisztémák emberi lehalászását veti össze különböző madárfajok, ragadozó halak és tengeri emlősök hasonló irányú tevékenységével. A további tesztek között is több esetben megfigyelhető erős párhuzamosság. Ennek ellenére az összes változó/teszt együttese azért legalább 6-7 független szempontot felvonultat, így az eredmények mindenképpen elég robusztusnak tekinthetők.
[3] Az "Encyclopedia of marine mammals" 2. kiadás 1133. oldaláról (a többi ábra az [1] alatt idézett cikkből származik)
Tovább...
