Ön vagy hazudik, vagy téved

"Mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlen oszlopnak ütközik?"

Ez a kérdés gyermekkorom egyik kedves és érdekes, logikus gondolkodásra tanító olvasmányából fészkelte be magát az agyam egyik eldugott szegletébe, hogy azután a jelenlegi világválság egyfajta allegóriájaképpen váratlanul előbukkanjon a több évtizedes elfeledettségből. Mi történik, amikor a fejlődéshez nélkülözhetetlen, megállíthatatlan gazdasági növekedés beleütközik a bolygónk végessége és a fizika törvényei által felállított határokba? Tényleg, vajon mi történik?

Nézzük mit mond erről a bűvész matematikus, Raymond Smullyan:

A feladat feltételeiben logikai ellentmondás van. Logikailag lehetetlen, hogy egyszerre létezzen feltartóztathatatlan ágyúgolyó és kidönthetetlen oszlop. Ha létezne feltartóztathatatlan ágyúgolyó, akkor definíció szerint kidöntene minden oszlopot, ami az útjába kerül, tehát nem létezne mozdíthatatlan oszlop. Ugyanígy, ha létezne mozdíthatatlan oszlop, akkor azt definíció szerint semmiféle ágyúgolyó nem tudná kidönteni, tehát nem létezne feltartóztathatatlan ágyúgolyó. Önmagában sem a feltartóztathatatlan ágyúgolyó, sem a mozdíthatatlan oszlop léte nem vezet ellentmondásra, de ha azt állítjuk, hogy mindkettő létezik, az igen.
A feladat nem nagyon különbözik attól, mint ha ezt kérdeztem volna: "Van két ember, John és Jack. John magasabb Jacknél és Jack magasabb Johnnál. Ezt hogyan magyarázza?" A legjobb válasz ez lehetne: "Ön vagy hazudik, vagy téved."

Hmm. Mindezek alapján tehát a növekedés kényszerét előíró gazdasági törvények és a korlátokat előíró fizikai törvények nem lehetnek egyszerre univerzálisan igazak. Ahol a kettő ütközik, ott az egyik feltétlenül érvényét veszti. Elgondolkodtató.

Sok jel mutat arra, hogy a modern nyugati közgazdaságtan axiómái valójában nem is axiómák. Sőt, megalapozását és módszereit tekintve ez az egész "tudományág" valójában sokkal inkább tekinthető vallásnak, mint a valódi tudománynak.

Vagy egy Kenneth Boulding nevű amerikai közgazdász szavaival: "Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász."

A legszomorúbb az egészben, hogy a kérdés tesztelése éppen most zajlik. Annyira bízunk a megállíthatatlan ágyúgolyónkban (gazdasági növekedés), hogy bátran nekivezetjük a véges bolygónk kidönthetetlen korlátainak. Ami most zajlik a világban az mind ennek a tünete. Az éghajlatváltozás, az energiaválság, a biológiai sokféleség eltűnése, a társadalmi és politikai konfliktusok kiéleződése. És különösen a gazdasági válság.

A problémák akkor jelentkeznek, amikor a valódi és a fiktív javak (pénz, adósság) között felborulnak az arányok. Egy gazdaság értékteremtő képességét két fő tényező korlátozza: a rendelkezésre álló kis entrópiájú energia, melyet fenntartható módon ki tud nyerni a környezetéből, és a környezet képessége, hogy elnyerje a gazdaság működése során képződött nagy entrópiájú hulladékokat. A fiktív javak mennyiségének azonban nem kell ilyen korlátokkal szembenéznie, hanem akár a végtelenségig nőhet.
(Eric Zencey, ferdítés általam)

Ahol a természet törvénye ütközik a társadalom törvényével, ott a természet törvénye lesz az erősebb. Aki mást állít, az vagy hazudik, vagy téved.

Tovább...

Egy könyv mindenkinek…

…aki meg akarja érteni a világ működését. Na ez az első mondat meglehetősen fellengzősre sikeredett ezen első „könyvajánló” jellegű blogbejegyzésemben – de mentségemre szolgáljon, hogy ez tényleg egy nagyon jó könyv. Nagy bölcsességek emészthető esszenciája egy hiteles szerző tollából, aki az egész életét arra szentelte, hogy modellezze, és ezáltal megértse, érthetővé tegye a komplex rendszerek viselkedését. Donella Meadows neve a Római klub, és az általuk az 1970-es években közreadott „Növekedés határai” című jelentés nevével forrott össze. Tavaly megjelent könyvében (melyet amúgy még a 90-es évek elején elején írt, de máig teljesen aktuális, sőt még aktuálisabb mint valaha) egész életművét foglalja öszze sgyszerű közérthető nyelven, ismertetterjesztő stílusban. Vigyázat, nagyon nehezen letehető könyv! (Viszont szerencsére (sajnos?) nem hosszú.)

Kedvcsinálónak íme néhány részlet:

Ever since the Industrial Revolution, Western society has benefited from science, logic, and reductionism over intuition and holism. Psychologically and politically we would much rather assume that the cause of a problem is “out there,” rather than “in here.” It’s almost irresistible to blame something or someone else, to shift responsibility away from ourselves, and to look for the control knob, the product, the pill, the technical fix that will make a problem go away. (…) However, some of our “solutions” have created further problems. And some problems, (…) (for example) hunger, poverty, environmental degradation, economic instability, unemployment, chronic disease, drug addiction, and war, for example, persist in spite of the analytical ability and technical brilliance that have been directed toward eradicating them. No one deliberately creates those problems, no one wants them to persist, but they persist nonetheless. That is because they are intrinsically systems problems—undesirable behaviors characteristic of the system structures that produce them. They will yield only as we reclaim our intuition, stop casting blame, see the system as the source of its own problems, and find the courage and wisdom to restructure it.

Suppose you are for some reason lifted out of your accustomed place in society and put in the place of someone whose behavior you have never understood. Having been a staunch critic of government, you suddenly become part of government. Or having been a laborer in opposition to management, you become management (or vice versa). Perhaps having been an environmental critic of big business, you find yourself making environmental decisions for big business. Would that such transitions could happen much more often, in all directions, to broaden everyone’s horizons!
In your new position, you experience the information flows, the incentives and disincentives, the goals and discrepancies, the pressures—the bounded rationality—that goes with that position. It’s possible that you could retain your memory of how things look from another angle, and that you burst forth with innovations that transform the system, but it’s distinctly unlikely. If you become a manager, you probably will stop seeing labor as a deserving partner in production, and start seeing it as a cost to be minimized. If you become a financier, you probably will overinvest during booms and underinvest during busts, along with all the other financiers. If you become very poor, you will see the short-term rationality, the hope, the opportunity, the necessity of having many children. If you are now a fisherman with a mortgage on your boat, a family to support, and imperfect knowledge of the state of the fish population, you will overfish.

Strengthening and clarifying market signals, such as full-cost accounting, don’t get far these days, because of the weakening of another set of balancing feedback loops—those of democracy. This great system was invented to put self-correcting feedback between the people and their government. The people, informed about what their elected representatives do, respond by voting those representatives in or out of office. The process depends on the free, full, unbiased flow of information back and forth between electorate and leaders. Billions of dollars are spent to limit and bias and dominate that flow of clear information. Give the people who want to distort market-price signals the power to influence government leaders, allow the distributors of information to be self-interested partners, and none of the necessary balancing feedbacks work well. Both market and democracy erode. (…) Democracy works better without the brainwashing power of centralized mass communications. Traditional controls on fishing were sufficient until sonar spotting and drift nets and other technologies made it possible for a few actors to catch the last fish. The power of big industry calls for the power of big government to hold it in check; a global economy makes global regulations necessary.

…human cultures (…) are the store of behavioral repertoires, accumulated over not billions, but hundreds of thousands of years. They are a stock out of which social evolution can arise. Unfortunately, people appreciate the precious evolutionary potential of cultures even less than they understand the preciousness of every genetic variation in the world’s ground squirrels. I guess that’s because one aspect of almost every culture is the belief in the utter superiority of that culture.

Ja igen, ha nem mondtam volna, a könyv sajnos angolul van – de igen szép egyszerű lecsiszolt kiforrott köznapi angolsággal, semmi flanc, középfokú nyelvismerettel is jól követhető. (Apropó – fordítására nem vállalkozik valaki? Szerintem a mai magyar szomorú rögvalóság számára is igen komoly üzenete lenne…)

És végére hagytam a lényeget: a könyv (a szürkeszférából) ingyenesen letölthető innen.

Tovább...