A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szolgközl. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szolgközl. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. január 20., szerda

zöld blogháló

Boldog új évet, kedves kitartó olvasók!

Ideje már új posztot írni. Sajnos az utóbbi időben nagyon megszaporodtam a mindenféle ügyes-bajos, munkahelyi és családi teendők, és én egyre nehezebben tudok lépést tartani. A kijelző már bőven a piros tartományban van. Na de ennyi elég a panaszból, én nem magamról akarok blogot írni.

Ami most hirtelen átlendített a tétlenségi küszöbön az a következő Jand blogján olvasható megkeresés, amit én is megkaptam. Zöld blogháló? Nem rossz gondolat -- még ha olykor nem is értünk minden részletben egyet, de azért nagyjából egy irányba próbáljuk fordítani a szekeret. Ezen fellelkesülve én is feltettem most egy linkajánlót a jobb oldalra (még így is túl sok az üres hely itt...), és bátor szívvel merem ajánlani az itt található olvasnivalókat.

Jó olvasgatást -- és igyekszem én is hamarosan összedobni némi friss és érdekes olvasnivalót.

Tovább...

2009. július 27., hétfő

bizalom

A mai embernek nincs ideje, energiája sőt igénye sem arra, hogy megpróbálja megérteni annak a bonyolult természeti és társadalmi rendszernek a működését, amelynek a részeként ő is a tevékenységét végzi. Idejét teljesen kitölti mindaz a tevékenység, amit ennek a komplex rendszernek a keretében és játékszabályai szerint végez a különböző szükségleteinek a biztosítására. Mindeközben teljesen rábízza magát a rendszerre. Ez a bizalom a múlt tapasztalatain alapul, az emberiség hosszú történelmi fejlődésének tapasztalatain, amely során kialakultak mindazok a megoldások (technológiák és intézményrendszerek), melyek társadalmunkat hatékonyan működtették [1]. És hát miért ne gondolhatnánk, hogy ami eddig jól működött, az a jövőben is működni fog.




A mai ember gondolkodását gyökerében áthatja a fejlődésbe vetett mélységes és öntudatlan hit. A jövőt el sem tudjuk képzelni másmilyennek, mint ami egyenes folytatása mindannak a folyamatnak, amit életünk során mi is (valamint szüleink, nagyszüleink,... is) mindeddig megtapasztaltunk. E csodálatos fejlődés motorjaként mindezidáig a tudomány szolgált, melynek segítségével az ember fokozatosan megtanulta megérteni és uralni a környezetében zajló folyamatokat. Éppen ezért különösen idegesítő, hogyha éppen a tudomány részéről bukkannak elő olyan állítások, melyek szerint léteznek olyan leigázhatatlan folyamatok is, amelyeket kemény fizikai korlátot jelenthetnek a megállíthatatlannak gondolt fejlődésünk előtt [2]. Olyan apró felkiáltójelek, amelyek mellett a mindennapok létfenntartási küzdelmébe belefáradó ember könnyen átsiklik. Ha azonban csak egy kicsi bizonytalanság is van az uralkodó világkép érvényességével kapcsolatban, akkor a racionális gondolkodás (aminek ez a világkép, és az e szerint élő emberiség a sikerét köszönheti!) azt súgja, hogy nem csukhatjuk be a szemünket [3].

Ebben a blogban az általam meglátott apró felkiáltójeleket szeretném másokkal megosztani. Teszem ezt abban a hitben, hogy ahol természet és társadalom "törvényei" ütköznek, ott egyértelműen a társadalom fogja a rövidebbet húzni. Továbbá azt is gondolom, hogy mindennek mindannyiunk, köztük a saját és a szeretteim életére nézve is óriási jelentősége lesz, a nem is olyan távoli jövőben. Jó lenne tisztán látni. Ehhez azonban ki kell nyitnunk a szemünket. Figyelnünk kell. És meg kell beszélnünk amit látunk. Amit én látok az egy őszintén szólva nem túl rózsás -- sőt egy kifejezetten ijesztő kép. De a pontokat mindenkinek magának kell összekötni. Ehhez szeretnék én némi "segítséget" nyújtani a blogommal, józan hangvételű, megfontolt és megalapozott "tudományos szösszenetek" közlésével. Teszem ezt abban a reményben, hogy a megértés már fél siker az előttünk tornyosuló problémák kezelésében [4], és ha kellő számban és időben tudatára ébredünk annak, hogy milyen nehéz helyzetben is van az emberiség, talán maga a helyzet is valamivel könnyebbé válik.

Jegyzetek:
[1] A megismerésnek mindenképpen vannak korlátai, és egy ponton túl szükségszerűen belép a "hit", mint egyfajta "bizonyítatlan munkahipotézis", amelynek az adja meg az értékét ha "működik". Evolúciós szempontból a "túl sok" (vakbizalom, fanatizmus) és a "túl kevés" hit (bizalmatlanság és az ebből fakadó elszigetlődés) egyformán hátrányos. Valószínűleg mind egyéni, mind közösségi szinten létezik a megismerés és az elfogadás egyfajta "optimális" aránya, melyet a racionális megismerésbe fektetett energia "határhaszna" alakít ki. (Érdekes lenne továbbvinni ezt a filozófiai jellegű gondolatsort, de ez itt most túl messzire vezet...)
[2] A társadalom belső logikája (ami szintén vizsgálható és leírható a tudomány eszközeivel!) az uralkodó világképpet megerősítő folyamatokat felerősíti, míg az azt gyengítő hatásokat viszont tompítja. Ilyen önerősítő visszacsatolások fellelhetők például a gazdaság és a média világában, de ilyennek tekinthető maga a tudomány finanszírozása is, ugyanis mind a termelő és szolgáltató tevékenységet, mind az információáramlást de akár a tudományos kutatómunkát is azok a társadalmi igények irányítják, melyek lényegében az aktuális világképben és az ember alaptermészetében gyökereznek.
[3] A különböző kockázatokat a súlyuknak (bekövetkezés valószínűsége * okozott kár nagysága) megfelelően érdemes kezelni. És mivel a fennálló társadalmi berendezkedésünknek az azt körülvevő világ fizikai tövényeivel való ütközése esetén a lehetséges következmények egy igen súlyosak (pl. társadalmi összeomlás), így ezzel még akkor is érdemes komolyan foglalkozni, ha magunkban viszonylag "kis valószínűséget" rendelünk egy ilyen eseménysor bekövetkeztéhez.
[4] http://thinkexist.com/quotation/a_problem_well_stated_is_a_problem_half/159095.html

Tovább...

2009. március 15., vasárnap

Beköszöntő

Üdv mindenkinek!

"Jaj ne. Még egy blog? De miért?"

Hajaj. Nagy sora van annak. De kezdjük talán azzal, hogy ki is vagyok és azután lassan (lehet hogy több bejegyzésen keresztül) világos lesz a figyelmes olvasók számára, hogy milyen üzenetet is próbálok közvetíteni az internet zajos, zavaros és egyre táguló világában.

Becsületes nevem Czúcz Bálint, jelenleg fiatal kutató vagyok az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetében, Vácrátóton. Érdeklődésem, és ennek megfelelően korábbi tanulmányaim is meglehetősen szerteágazóak: az ELTE meteorológus szak és a Kertészeti Egyetem elvégzése után csöppentem Rátótra, ahol az ökológiában találtam meg azt kellő "intellektuális kihívást" nyújtó és a világ szekerét jobb irányba kormányozni próbáló tudományterületet, ahol le kívántam horgonyozni.

Munkám során fokozatosan egyre közvetlenebb kapcsolatba kerültem a társadalmunkat több oldalról különböző skálákon körülvevő különböző környezeti válságjelenségekkel -- kezdve az éghajlatváltozással (ez tanulmányaim révén eléggé adott volt mint mint kutatási téma), de kutatásaim során időről-időre még számos további súlyos kérdésbe futottam bele (a biológiai sokféleség gyorsuló pusztulása, a talaj a víz és a levgő szennyeződése, a természeti erőforrások túlhasználata, kimerítése...) Mindeközben rájöttem, hogy az ökológiának van mondanivalója, még olyan a hagyományos tevékenységétől látszólag távol eső folyamatokra nézve is, mint a fosszilis erőforrások kimerülése vagy a jelenleg tapasztalható gazdasági válság is. (Hogy egészen pontos és őszinte legyek: a lényegi mondanivaló valahol az ökológia, a fizika és a társadalomtudományok határmezsgyéjén van -- a tudományban az igazán érdekes dolgok ma már legtöbbször az ilyen interdiszciplináris határmezsgyékhez kötődnek...) Sőt mi több: érdemi mondanivalója van, olyan általános üzenete, mely nagyon nagy mértékben segítheti világunk (társadalmunk) valódi problémáit, azok gyökerét megérteni. És hát, ugye, a problémák megoldásának első lépése a probléma megértése -- legalábbis enélkül biztos nem fog menni...

Íme tehát egy újabb válságblog, melynek célja a bennünket körülvevő világ sokszor elszigeteleten szemlélt válságtüneteinek egy új(?), szokatlan nézőpontból való bemutatása. Nem titkolt célom, hogy mindezzel együttgondolkodást, párbeszédet szeretnék kiváltani, elsősorban rokonaink, barátaink és ismerőseimk körében, de minél szélesebb körben ezekről a dolgokról. Együttgondolkodást, és talán együttműködést, amely elvezethet a jelen jobb megértésére, és a várható jövőre való jobb felkészülésre. Mivel gondolataimat én tárgyilagosan, építő jelleggel próbálom megfogalmazni, és teljesen nyíltan, saját nevemet vállalva teszem közzé, lehetőleg hasonló hozzáállást szeretnék elvárni a hozzászólóktól is. Kicsinyes, személyeskedő, parttalan vitákra számtalan példa akad az internet világában -- én nem szeretném, hogy az én blogom is ilyenekre adjon lehetőséget, ezért fenntartom a jogot magamnak, hogy moderáljam az érkező hozzászólásokat. (Remélem erre nem lesz szükség.) Összefüggés-feltáró tevékenységem során a műfaj alapvető jellegének megfelelően nagyon nagy mértékben fogok támaszkodni mások munkáira, melyet igyekszek majd megfelelő hivatkozások formájában tisztességesen jelezni is a szövegemben. Ahol és amennyiben ezt esetleg elfelejteném, vagy nem tudnék arról, hogy énelőttem már más is hasonló következtetésekre jutott, ott előre is elnézést kérek, és köszönettel veszek minden ilyen irányú helyesbítést és kiegészítést.

Csapjunk hát a lovak közé!

Tovább...

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP