Ön vagy hazudik, vagy téved
"Mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlen oszlopnak ütközik?"
Ez a kérdés gyermekkorom egyik kedves és érdekes, logikus gondolkodásra tanító olvasmányából fészkelte be magát az agyam egyik eldugott szegletébe, hogy azután a jelenlegi világválság egyfajta allegóriájaképpen váratlanul előbukkanjon a több évtizedes elfeledettségből. Mi történik, amikor a fejlődéshez nélkülözhetetlen, megállíthatatlan gazdasági növekedés beleütközik a bolygónk végessége és a fizika törvényei által felállított határokba? Tényleg, vajon mi történik?
Nézzük mit mond erről a bűvész matematikus, Raymond Smullyan:
A feladat feltételeiben logikai ellentmondás van. Logikailag lehetetlen, hogy egyszerre létezzen feltartóztathatatlan ágyúgolyó és kidönthetetlen oszlop. Ha létezne feltartóztathatatlan ágyúgolyó, akkor definíció szerint kidöntene minden oszlopot, ami az útjába kerül, tehát nem létezne mozdíthatatlan oszlop. Ugyanígy, ha létezne mozdíthatatlan oszlop, akkor azt definíció szerint semmiféle ágyúgolyó nem tudná kidönteni, tehát nem létezne feltartóztathatatlan ágyúgolyó. Önmagában sem a feltartóztathatatlan ágyúgolyó, sem a mozdíthatatlan oszlop léte nem vezet ellentmondásra, de ha azt állítjuk, hogymindkettő létezik, az igen.
A feladat nem nagyon különbözik attól, mint ha ezt kérdeztem volna: "Van két ember, John és Jack. John magasabb Jacknél és Jack magasabb Johnnál. Ezt hogyan magyarázza?" A legjobb válasz ez lehetne: "Ön vagy hazudik, vagy téved."
Hmm. Mindezek alapján tehát a növekedés kényszerét előíró gazdasági törvények és a korlátokat előíró fizikai törvények nem lehetnek egyszerre univerzálisan igazak. Ahol a kettő ütközik, ott az egyik feltétlenül érvényét veszti. Elgondolkodtató.
Sok jel mutat arra, hogy a modern nyugati közgazdaságtan axiómái valójában nem is axiómák. Sőt, megalapozását és módszereit tekintve ez az egész "tudományág" valójában sokkal inkább tekinthető vallásnak, mint a valódi tudománynak.
Vagy egy Kenneth Boulding nevű amerikai közgazdász szavaival: "Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász."
A legszomorúbb az egészben, hogy a kérdés tesztelése éppen most zajlik. Annyira bízunk a megállíthatatlan ágyúgolyónkban (gazdasági növekedés), hogy bátran nekivezetjük a véges bolygónk kidönthetetlen korlátainak. Ami most zajlik a világban az mind ennek a tünete. Az éghajlatváltozás, az energiaválság, a biológiai sokféleség eltűnése, a társadalmi és politikai konfliktusok kiéleződése. És különösen a gazdasági válság.
A problémák akkor jelentkeznek, amikor a valódi és a fiktív javak (pénz, adósság) között felborulnak az arányok. Egy gazdaság értékteremtő képességét két fő tényező korlátozza: a rendelkezésre álló kis entrópiájú energia, melyet fenntartható módon ki tud nyerni a környezetéből, és a környezet képessége, hogy elnyerje a gazdaság működése során képződött nagy entrópiájú hulladékokat. A fiktív javak mennyiségének azonban nem kell ilyen korlátokkal szembenéznie, hanem akár a végtelenségig nőhet.
(Eric Zencey, ferdítés általam)
Ahol a természet törvénye ütközik a társadalom törvényével, ott a természet törvénye lesz az erősebb. Aki mást állít, az vagy hazudik, vagy téved.
5 megjegyzés:
Bouldingnál sarkosabban fogalmaz Hazel Henderson, nem használja a "vagy" szót: "a közgazdaságtudomány az agysérülés egyik fajtája". :P http://bocs.hu/3part/henderson-01-01.htm
Értem már miért folyik a virtuális lét ilyen erőltetett fejlesztése, oda fogják száműzni az embereket, ahol aztán minden lehetséges, mindenki dúsgazdag, csinos és halhatatlan.
Ez az egyetlen módja a paradoxon feloldásának, s így a Föld megmenekülésének :)
Kedves Almaleves!
Hát igen, jó lenne ha pl. ilyen egyszerű lenne a megoldás. (Bár a mátrix filmek óta minden ilyen irányú lehetőségnek erősen negatív kicsengése van.) Van is erről egy egész blogbejegyzésnyi gondoltaom Douglas Adams után szabadon, ha lesz még időm és energiám, igérem sort kerítek rá... :)
Mi van akkor, ha megvizsgáljuk a két fogalmat? Ha van olyan értelmezése a feltartózhatatlannak és a mozdíthatatlannak, amiket egybevetve mégis van valami megoldás?
Ez persze elsőre csúsztatásnak is tűnhet pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy egy másik nézőpontból vizsgáljuk a szituációt.
Most ezalatt én azt értem konkrétan, hogy mi van akkor, ha a logikai kérdést mondjuk matematikai, vagy ami még érdekesebb, klasszikus mechanikai problémaként közelítjük meg?
Akkor már sokkal pontosabban kell definiálni a feltartózhatatlant és a mozdíthatatlant, mivel valós kiterjedésű, fizikai tulajdonságokkal rendelkező, ám természetesen idealizált testként tekinthetünk az oszlopra és az ágyúgolyóra. A lehetséges kimenetelek száma olyannyira megnőhet, hogy rájövünk, hogy csak egyetlen olyan kimenetel van, ami ellentmondásra vezet.
Milyen kimenetelek vannak?
Talán mégis a két definíció lehetséges pontosításával kezdeném:
A mozdíthatatlan sokkal könnyebben és adekvátabb módon feleltethető meg matematikai tulajdonságnak, mint a feltartózhatatlan. Konkrétan a mozdíthatatlan legyen a fixpont.
De mit jelent a feltartózhatatlan?
Ha csak annyit, hogy a mozgási energiája állandó és nem nulla, akkor marad egy nagyon egyszerű megoldása a problémának: a golyó nem veszít a mozgási energiájából, tehát nem áll meg, nem lassul, DE megváltozhat és meg is változik a pályája.
Visszatérve a kiindulási ponthoz: a Földünk adta korlátok megváltoztathatatlanok, de mivel a fejlődés fogalma csak az emberek és a társadalom gondolataiban él, könnyen meglehet, hogy az emberek vágyai, az emberiséget hajtó erők megmaradnak, de a fejlődésről, a világunkról és magunkról alkotott képünk, fogalmaink megváltoznak (mint ahogy folyamatosan változnak is) és ezáltal változnak meg a cselekedeteink is.
Bocsánat, csak még egy megjegyzés. Én egyértelműen a közgazdaság axiómái és társadalomról alkotott helytelen képünk ellen szavazok, tehát ezek mai állása meg sem közelíti a természettudományok fejlettségét.
Sőt, szerintem a társadalmat is csak a természetben zajló (társadalomtudósok számára sajnos láthatatlan, de attól még létező) analógiájaként tudom elképzelni.
Megjegyzés küldése