Túllövés napja

"It’s a bit like selling the family silver to pay your credit card
bills and pretending your finances are fine"
(Aniol Esteban, New Economics Foundation)

Mi is igazából a probléma a mi kellemes, kényelmes és szuperhatékony társadalmi-gazdasági berendezkedésünkkel? Igazából csak annyi, hogy nem fenntartható, és ez azt jelenti, hogy nem is fog fennmaradni. Alternatíváink pedig nincsenek, és mindent elkövetünk, hogy ne is legyenek. Jelenlegi életmódunkkal magunk alatt vágjuk a fát. Ráadásul jó mélyen, hogy ne legyen feltűnő. De ha elfogulatlanul és kellő alapossággal el kezdjük vizsgálgatni a részleteket, ijesztő lesz a kép. Az emberek többségét azonban nem igazán lehet rávenni arra, hogy részletekre figyeljen. Hogyan lehet akkor mégis kommunikálni a problémákat?

Erre egy szép kísérlet a "Túllövés napja" (saját fordítás, várok javaslatokat jobb magyarításra). A két nemzetközi civil tudományos szervezet, a Global Footprint Network, és a New Economics Foundation által életrehívott kezdeményezés minden évben annak a napnak kíván emléket állítani, amelyen az emberiség összes fogyaszása eléri a természet által az adott évben összesen előállított javak mennyiségét. Mindezt részletes adatbázisok alapján, az ökológiai lábnyom számításához kidolgozott módszertan alapján, tudományos igényességgel számszerűsítik.

Az idei évben augusztus 21 lett az a nap, amikor az emberiség kimerítette a számára fenntartható módon rendelkezésre álló "éves ökológiai keretet". Az év hátralévő részében felhasznált erőforrások és kibocsátott szennyezők előállítása illetve semlegesítése még optimális gazdálkodás mellett is meghaladja az ökológiai rendszerek normális éves kapacitását. Más szóval mostantól az év végéig egyfajta "költségvetési hiányt", ökológiai adósságot halmozunk fel, mely a légkörünkben felhalmozódó szén-dioxid, kimerülő érctelepek, vagy talajerózió formájában egyaránt megvalósulhat, és éppúgy mint a közgazdaságban megszokott "testvérei", hosszú távon komoly kockázatokat rejt az azt halmozó társadalom számára.

Glöobális ökológiai költségvetésünk az elmúlt 30 évben fordult negatívba. Egészen az 1970-es évekig elvileg még fenntartható módon kielégíthetőek lettek volna az emberiség "anyagcsere"-igényei, jóllehet már akkor is jelentős terültei és szerkezeti aránytalanságok alakultak ki. Ami azóta van, az viszont tisztán ökológiai ámokfutás.

A jelenlegi helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor valaki nem egészen nyolc hónap alatt feléli az egész éves jövedelmét. Meddig fenntartható mindez? A tartalékok kimerüléséig. A természeti környezet pedig már számos jelét adja kapacitásai kimerülésének: gondoljunk akár a lassan de biztosan nyomuló éghajlatváltozásra, az óceáni ökoszisztémák összeomlására, az olajcsúcs közeledtére, vagy akár az aktuális (nagy) gazdasági válságra, melyből valahogy csak oly nehézkesen és felemás módon sikerül kilábalnunk. Mintha a gazdasági válságok, a ciklikusság kezelésére használt "hagyományos recept" (a gazdasági növekedés erőltetése) kezdené érvényét veszíteni a megváltozott környezetben. Nagy baj lesz ebből, ha nem változtatunk. Növekedés helyett most már inkább erősen fékezni kellene, és irányt változtatni, amíg lehet. Erre emlékeztet engem a túllövés napja.

További olvasnivalók a túllövés napjáról:
Global Footprint Network közlemény
New Economics Foundation közlemény
The Guardian elmélkedés
FigyelőNet cikk

(A két poszttal ezelőtt megkezdett sorozat második részével még mindig adós vagyok, ez még mindig nem annak a posztnak a folytatása. De ami késik, nem múlik (reméljük...))

Tovább...

Címlapsztori

Hogy ne érhessen az a vád, hogy megalapozatlanul állítok hajmeresztő dolgokat világunk működéséről és jövőjéről, gondolataimmal időnként megpróbálok kiállni a tudományos megmérettetés pódiumára. Magyarul megpróbálok igényes, és szakmailag is megalapozott, védhető tudományos cikket, cikkeket is írni mindabból amikről itt a blogomban is járatom a számat. E munkának első gyümölcse az elmúlt hetekben jelent meg a "Conservation Biology" című vezető természetvédelmi szakfolyóirat aktuális (2010 augusztusi) számában. Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak: alapos és jól megírt esszé, mely nagyon jelentős, de mégis alig emlegetett kérdéseket vet fel. A legfontosabb visszajelzés azonban magától az újságtól jött: címlapra kerültünk.

A cikkben vizsgált fő kérdés az, hogy milyen hatással lesz az olajcsúcs (vagy általánosabban az emberiség energia-bázisának csökkenése) a természes ökoszisztémákra és a természetvédelemre nézve. Ha azt gondoljuk, hogy az energiaválság egy, az éghajlatváltozással összemérhető nagyságrendű probléma (sőt, tulajdonképpen ugyanannak az alapproblémának a két oldaláról van szó...), akkor megdöbbentő a két probléma megértésére fordított erőfeszítéseink aránytalansága. Az éghajlatváltozás (többek között ökológiai) hatásait vizsgáló cikkekből Dunát lehet rekszteni. Ugyanakkor az olajcsúcs lehetséges ökológiai hatásai teljesen feltáratlanok. E szinte szűz területre merészkedtünk be a két amerikai kollégámmal közösen alkotott cikkünkkel.

Itt most gondolatébresztő "érdekességként" mindössze csak egyetlen táblázatot emelek ki a cikkből. Ez arról szól, hogy várhatóan hogyan, milyen "irányban" változik majd ember és természet kapcsolata egy "energiaszegény" világban. Néhány olvasói visszajelzés, valamint a szerzők benyomásai alapján ez a primitív táblázat az egész cikk egyik kulcseleme, mely fontos, új, eddig jobbára kimondatlan üzeneteket hordoz. (A cikkben egyébként persze még egy csomó mindenről szó van, akit érdekel annak szívesen átküldöm a pdf-et.) Mindazonáltal döbbenetes, hogy ilyen egyszerű kvalitatív és tapogatózó megállapításokkal egy nemzetközi világfolyóirat címlapjára lehet kerülni. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire nincs köztudatban a téma: még csak ilyen szinten sem beszélnek róla, még ez a tapogatózó tárgyalásmód is újdonságnak számít.

	Kedvező változások	Kedvezőtlen változások
Mezőgazdaság	termelés intenzitásának csökkenése	a művelt területek esetleges növekedése (pl. "bio"üzemanyagok átmeneti térhódítása)
Erdészet	hagyományos művelési formák előtérbe kerülése	esetleges túlhasználat (pl. fatolvajlás terjedése)
Közlekedés és turizmus	csökkenő mobilitás és távolsági kereskedelem --> kisebb inváziós (behurcolási) nyomás az alapvető szükségletek helyi megtermelése --> növekvő táji diverzitás	csökkenő turisztikai jövedelmek a természetvédelem számára, a turisztikai hasznosíthatóság leértékelődése
Természet-védelmi politika	növekvő figyelem a lokális fenntarthatóság felé	csökkenő érdeklődés a nagyskálájú problémák iránt, gyengülő nemzetközi programok és intézmények

(Elnézést azoktól akik a legutóbb megkezdett gondolatsor folytatását várták, az még várat magára, egyelőre nem jutott időm rá. Ez a dolog viszont most aktuális és elavul ha nem írom meg...)

Tovább...