Túllövés napja

"It’s a bit like selling the family silver to pay your credit card
bills and pretending your finances are fine"
(Aniol Esteban, New Economics Foundation)

Mi is igazából a probléma a mi kellemes, kényelmes és szuperhatékony társadalmi-gazdasági berendezkedésünkkel? Igazából csak annyi, hogy nem fenntartható, és ez azt jelenti, hogy nem is fog fennmaradni. Alternatíváink pedig nincsenek, és mindent elkövetünk, hogy ne is legyenek. Jelenlegi életmódunkkal magunk alatt vágjuk a fát. Ráadásul jó mélyen, hogy ne legyen feltűnő. De ha elfogulatlanul és kellő alapossággal el kezdjük vizsgálgatni a részleteket, ijesztő lesz a kép. Az emberek többségét azonban nem igazán lehet rávenni arra, hogy részletekre figyeljen. Hogyan lehet akkor mégis kommunikálni a problémákat?

Erre egy szép kísérlet a "Túllövés napja" (saját fordítás, várok javaslatokat jobb magyarításra). A két nemzetközi civil tudományos szervezet, a Global Footprint Network, és a New Economics Foundation által életrehívott kezdeményezés minden évben annak a napnak kíván emléket állítani, amelyen az emberiség összes fogyaszása eléri a természet által az adott évben összesen előállított javak mennyiségét. Mindezt részletes adatbázisok alapján, az ökológiai lábnyom számításához kidolgozott módszertan alapján, tudományos igényességgel számszerűsítik.

Az idei évben augusztus 21 lett az a nap, amikor az emberiség kimerítette a számára fenntartható módon rendelkezésre álló "éves ökológiai keretet". Az év hátralévő részében felhasznált erőforrások és kibocsátott szennyezők előállítása illetve semlegesítése még optimális gazdálkodás mellett is meghaladja az ökológiai rendszerek normális éves kapacitását. Más szóval mostantól az év végéig egyfajta "költségvetési hiányt", ökológiai adósságot halmozunk fel, mely a légkörünkben felhalmozódó szén-dioxid, kimerülő érctelepek, vagy talajerózió formájában egyaránt megvalósulhat, és éppúgy mint a közgazdaságban megszokott "testvérei", hosszú távon komoly kockázatokat rejt az azt halmozó társadalom számára.

Glöobális ökológiai költségvetésünk az elmúlt 30 évben fordult negatívba. Egészen az 1970-es évekig elvileg még fenntartható módon kielégíthetőek lettek volna az emberiség "anyagcsere"-igényei, jóllehet már akkor is jelentős terültei és szerkezeti aránytalanságok alakultak ki. Ami azóta van, az viszont tisztán ökológiai ámokfutás.

A jelenlegi helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor valaki nem egészen nyolc hónap alatt feléli az egész éves jövedelmét. Meddig fenntartható mindez? A tartalékok kimerüléséig. A természeti környezet pedig már számos jelét adja kapacitásai kimerülésének: gondoljunk akár a lassan de biztosan nyomuló éghajlatváltozásra, az óceáni ökoszisztémák összeomlására, az olajcsúcs közeledtére, vagy akár az aktuális (nagy) gazdasági válságra, melyből valahogy csak oly nehézkesen és felemás módon sikerül kilábalnunk. Mintha a gazdasági válságok, a ciklikusság kezelésére használt "hagyományos recept" (a gazdasági növekedés erőltetése) kezdené érvényét veszíteni a megváltozott környezetben. Nagy baj lesz ebből, ha nem változtatunk. Növekedés helyett most már inkább erősen fékezni kellene, és irányt változtatni, amíg lehet. Erre emlékeztet engem a túllövés napja.

További olvasnivalók a túllövés napjáról:
Global Footprint Network közlemény
New Economics Foundation közlemény
The Guardian elmélkedés
FigyelőNet cikk

(A két poszttal ezelőtt megkezdett sorozat második részével még mindig adós vagyok, ez még mindig nem annak a posztnak a folytatása. De ami késik, nem múlik (reméljük...))