2010. augusztus 9., hétfő

Címlapsztori

Hogy ne érhessen az a vád, hogy megalapozatlanul állítok hajmeresztő dolgokat világunk működéséről és jövőjéről, gondolataimmal időnként megpróbálok kiállni a tudományos megmérettetés pódiumára. Magyarul megpróbálok igényes, és szakmailag is megalapozott, védhető tudományos cikket, cikkeket is írni mindabból amikről itt a blogomban is járatom a számat. E munkának első gyümölcse az elmúlt hetekben jelent meg a "Conservation Biology" című vezető természetvédelmi szakfolyóirat aktuális (2010 augusztusi) számában. Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak: alapos és jól megírt esszé, mely nagyon jelentős, de mégis alig emlegetett kérdéseket vet fel. A legfontosabb visszajelzés azonban magától az újságtól jött: címlapra kerültünk.



A cikkben vizsgált fő kérdés az, hogy milyen hatással lesz az olajcsúcs (vagy általánosabban az emberiség energia-bázisának csökkenése) a természes ökoszisztémákra és a természetvédelemre nézve. Ha azt gondoljuk, hogy az energiaválság egy, az éghajlatváltozással összemérhető nagyságrendű probléma (sőt, tulajdonképpen ugyanannak az alapproblémának a két oldaláról van szó...), akkor megdöbbentő a két probléma megértésére fordított erőfeszítéseink aránytalansága. Az éghajlatváltozás (többek között ökológiai) hatásait vizsgáló cikkekből Dunát lehet rekszteni. Ugyanakkor az olajcsúcs lehetséges ökológiai hatásai teljesen feltáratlanok. E szinte szűz területre merészkedtünk be a két amerikai kollégámmal közösen alkotott cikkünkkel.

Itt most gondolatébresztő "érdekességként" mindössze csak egyetlen táblázatot emelek ki a cikkből. Ez arról szól, hogy várhatóan hogyan, milyen "irányban" változik majd ember és természet kapcsolata egy "energiaszegény" világban. Néhány olvasói visszajelzés, valamint a szerzők benyomásai alapján ez a primitív táblázat az egész cikk egyik kulcseleme, mely fontos, új, eddig jobbára kimondatlan üzeneteket hordoz. (A cikkben egyébként persze még egy csomó mindenről szó van, akit érdekel annak szívesen átküldöm a pdf-et.) Mindazonáltal döbbenetes, hogy ilyen egyszerű kvalitatív és tapogatózó megállapításokkal egy nemzetközi világfolyóirat címlapjára lehet kerülni. Ez is csak azt mutatja, hogy mennyire nincs köztudatban a téma: még csak ilyen szinten sem beszélnek róla, még ez a tapogatózó tárgyalásmód is újdonságnak számít.

 
Kedvező változások
Kedvezőtlen változások
Mezőgazdaság
termelés intenzitásának csökkenése
a művelt területek esetleges növekedése (pl. "bio"üzemanyagok átmeneti térhódítása)
Erdészet
hagyományos művelési formák előtérbe kerülése
esetleges túlhasználat (pl. fatolvajlás terjedése)
Közlekedés és turizmus
csökkenő mobilitás és távolsági kereskedelem --> kisebb inváziós (behurcolási) nyomás


az alapvető szükségletek helyi megtermelése --> növekvő táji diverzitás
csökkenő turisztikai jövedelmek a természetvédelem számára, a turisztikai hasznosíthatóság leértékelődése
Természet-védelmi politika
növekvő figyelem a lokális fenntarthatóság felé
csökkenő érdeklődés a nagyskálájú problémák iránt, gyengülő nemzetközi programok és intézmények

(Elnézést azoktól akik a legutóbb megkezdett gondolatsor folytatását várták, az még várat magára, egyelőre nem jutott időm rá. Ez a dolog viszont most aktuális és elavul ha nem írom meg...)

3 megjegyzés:

Gergely 2010. augusztus 13. 23:01  

Szia!

Örülök az új posztodnak és gratulálok a címlaphoz!

Mivel némileg az ellenkező oldalon állok - és ezt személyes beszélgetéseinken hangoztatom is -, elfogult leszek. De remélem, megérted.

Szóval szerintem a hatások attól függnek, hogy mikor következik be az olajcsúcs. Mint látható volt, a 2008/09-ben annak tűnő olajár emelkedés nem az volt - de lehetett volna. 2040-ig azonban nem valószínű a bekövetkezte.

Ezért szerintem addig vna időnk felkészülni rá. Kérdés, hogy új energiaforrásunk mikor lesz? Jelenleg a fúziós erőművet 2038-ra igérik. Ha ez bekövetkezik, akkor sokkal kisebb jelentőségű lesz az olajcsúcs, hisz lesz alternatív energiaforrásunk. Ha nem... Nos, ez a rosszabbik forgatókönyv.

Polyányi Csobán. 2010. december 11. 1:51  

Kedves Gergely és fúzióhívők!

Minnél hamarabb érjük el az olajcsúcsot annál jobb.
A emberiség történelme - legalábbis az a történelem amit a civilizált nyugat annak tekint - egy méllyülő spirál. A civilizáció szembefordult élő környezetével. Kezdedtben primitív majd egyre s egyre fejlettebb eszközökkel zsákmányolja ki a természetet. Elveszi tőle ami az adott kor szintjén még elvehet. Majd időszakos visszaesést követően újabb technológiákkal felfegyverezve tér vissza, hogy hasonló szellemiségben folytassa pusztító létét.
Mivel az őt körülvevő élő rendszerek - amelyek a civilizáció létalapját alkotják - egyre erősebben károsodnak az ember által, egyre erősebb a civilizációra nehezedő külső nyomás. A rendszer fokozódó szélsőségekkel reagál az egyensúly megbontására.
E szélsőségek elleni harc addig tartható fenn amíg van elegendő energia. Az "elegendő" itt annyit jelent, hogy mindig több és több. Hiszen a mindig nagyobb árvizeket és aszályokat, újabb vegyszerekre ellenálló betegségeket és kártevőket, romló talajszerkezetet, pusztuló genetikai állományt csak több és több energiával lehet ellensúlyozni.
Ezért kell mindig növekedni.
De véges rendszerben ugye nem létezik végtelen növekedés.
Minnél tovább megyünk ebben csapdában annál nagyobb lesz a zuhanás.... ha majd kifut lábunk alól a talaj.
Hiszen az élő természet összetettsége az amely megteremti az élet lehetőségét az ember - mint legösszetettebb létforma - számára.
A civilizáció által bevont külső energiaforrás saját növekedésével párhuzamosan az élő környezet sokféleségének felszámolását segíti elő (e ponton megy szembe az ember a hőtan II. főtételével).
Egy, szinte kimeríthetetlen anyagi energiaforrás megnyitása a legrosszabb dolog ami az emberiséggel történhet. Az életellenes gépszövevény összeomlását ekkor nem az energiahiány, hanem más korlátok fogják előidézni.
Az összeomlás nem kétséges. A "Mikor?" és a "Mi módon?" kérdéses.
Jobb, ha nem súlyosbítjuk azzal, hogy elodázzuk!

FeeVerde,  2011. január 23. 21:51  

Kedves Bálint,
gratulálok a cikkedhez, Remélem, hogy ha minél több kutató, tudós, és a nyilvánosság elé kiállni merő, gondolatait vállaló ember tépi a száját, elérik azt a kritikus tömeget, amikor végre mindenkiben tudatosulni fog, hogy ez így nem lesz jó, ahogy most van. És remélem, megadatik, hogy megéljem ezt a pontot. És azt is, hogy túléljem... attól tartok, nagy dolgoknak nézünk elébe századunkban.

Megjegyzés küldése

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP