2010. december 24., péntek

A csapda

Már régóta adós vagyok azzal, hogy példát nyújtok a természeti-társadalmi-gazdasági problémák egy olyan halmazára, melyek együttesen megoldhatatlan komplexet jelentenek a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünk és problémakezelési mechanizmusaink számára. Az alábbiakban megpróbálom ezt, bár hozzá kell tennem, bármennyit is pepecseltem az alábbi poszttal, nem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel. Nehéz ez a téma, minden szempontból.
Számos "a rendszerből kifelé mutató" problémahalmaz létezhet, és állítom (egyelőre különösebb bizonyítás vagy bizonygatás nélkül), hogy a világban ma egyre inkább eluralkodni látszó természeti, társadalmi és gazdasági válságtünetek mögött is ilyen problémahalmazok állnak. Ez abban nyivánul meg, hogy az egyik probléma kezelésére foganatosított intézkedéseink a rendszer valamely más pontján viszont újabb problémákat idéznek elő. (Minden igyekezetem ellenére nem tudom megállni azért, hogy ne linkeljem ide a kedvenc esszéim egyikét.)
Na lássunk hát egy ilyen problémaláncolatot -- talán éppen azt, amely a leghamarabb és a leginkább közvetlenül fenyegeti az emberiséget globális "biliborítással":

  1. Földünk kőolajkészletei jelenleg "merülnek ki" (azaz pontosabban: a kitermelésük nem fokozható, elkerülhetetlenül csökkenni fog)
  2. A kőolajnak (és a további fosszilis energiahordozóknak) nincsenek reális alternatívái
  3. A mai társadalmi-gazdasági berendezkedésünk működése teljesen energiafüggő (sőt, pontosabban az energiabázis növekedésétől függ!)



Mindhárom említett pont önmagában is egy-egy meglehetősen komplex, de azért nem áttekinthetetlen terület, melyről az interneten számos jobbnál jobb írás, értékelés, statisztika, stb. található. Tőlem most annyi telik, hogy logikus vázlatpontok (mintegy tézisek) sorozatába szedem az összefüggő problémák esszenciáját. Akiben kérdések merülnek fel, azt bátorítom, hogy olvasson utána. Ennek elősegítésére, már az egyes tézisekhez is igyekszem némi háttéranyagot nyújtani (az érdeklődő olvasók némi google-özéssel további háttéranyagok garmadáját találhatják az interneten, minden pont mellet, pro és kontra is). Lássuk tehát:

  1. Földünk kőolajkészletei jelenleg "merülnek ki" (azaz pontosabban: a kitermelésük nem fokozható, elkerülhetetlenül csökkenni fog)
    1. A fosszilis energiahordozók csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre a földkéregben, fogyásuk már a kitermelésük megkezdésekor elkezdődött.
    2. Földünk konvencionális kőolajkészleteinek jelentős részét (a becslések többsége szerint megközelítőleg a felét) mára már elhasználtuk.*
      1. Az ismert kőolajkészletek kitermelés miatti fogyásának üteme ~1980 óta meghaladja azoknak az új felfedezések miatti gyarapodásának ütemét.
    3. Mint annyi mindenből, kőolajból is először a könnyen hozzáférhető és jó minőségű készletek kerültek kitermelésre, azaz a hátralévő 50% az első 50%-nál csak sokkal nehezebben (nagyobb energiaráfordítással, környezeti kockázattal, stb) termelhető csak ki. *
    4. Az egyes kőolaj és földgázmezők kitermelési ütemének fizikai korlátai is vannak. Ezek azt eredményezik, hogy a kitermelés csak körülbelül az eredeti készletek felének elfogyasztásáig fokozható, ezután viszont mindenképpen csökkenésnek indul. A készletek második fele már csak lassuló ütemben, hosszú idő alatt fokozatosan hozható felszínre. Nagyobb tartományok (pl. egyes országok, kontinensek) vagy akár az egész Föld kőolajtermelése ugyanilyen mintázatot követ.*
    5. Van egy kitüntetett pillanat, amikor a kőolaj-kitermelés világszinten tetőzik. Ez a pillanat (kb.) most van.
      1. Tény, hogy az eddigi legnagyobb olajkitermelés 2008 júliusában volt, napi 74,7 millió hordó kitermelési csúccsal, mely azonban csak minimálisan haladta meg a 2005 májusában mért korábbi kiermelési csúcsot. * *
      2. A Föld legjelentősebb kőolajmezőinek és kőolajkitermelő országainak többsége jelenleg már dokumentáltan hanyatló fázisban van.* *
      3. Tényleges geológiai adatokon, geofizikai és statisztikai modelleken nyugvó elemzések alapján a globális olajcsúcs (a kitermelés hanyatlásának a kezdete) nagy valószínűséggel valamikor 2005 és 2020 közé tehető. *
  2. II) A kőolajnak (és a további fosszilis energiahordozóknak) nincsenek reális alternatívái
    1. A kőolaj energetikai kiváltására alternatívaként szóba jöhető megoldások mindegyike maga is a következő három probléma valamelyikétől (esetleg többtől is) szenved:
      1. Szintén kimerülnek (pl. kőszén, földgáz, atomenergia, geotermikus energia...)
      2. Alacsony nettó energia-kihozatal (pl. biomassza, nemkonvencionális kőolaj-források, napenergia, szélenergia, stb...) * *
      3. Nagy beruházásigény (bonyolult infrastruktúra, magas nyersanyagszükségletű és energiagényű(!) beruházások -- pl. napenergia, szélenergia, mélytengeri kőolaj, atomenergia, geotermikus energia, stb.), amely különösen a következő pont fényében kérdésessé teszi az érdemi megvalósíthatóságot.
    2. Hihetetlen sok energiát kellene alternatív forrásból kiváltanunk (lásd az ábrát), és egyetlen szóba jöhető technológia sem valósítható meg problémamentesen ezen a skálán (vagy, ha mégis, akkor annak várhatóan igen komoly káros mellékhatásai lennének...) *


      Az emberiség jelenleg évente ~1 köbmérföld (~4 km3, azaz mintegy két Balatonnyi) kőolajat használ el. Az ábra az ezen kőolajmennyiség energetikai kiváltásához szükséges beruházások nagyságát illusztrálja. Ahhoz például, hogy ezt a kőolajmennyiséget fokozatosan vízierőművekkel váltsuk ki, ahhoz 50 éven keresztül minden évben négy akkora erőművet kell felépíteni, mint a ma létező legnagyobb vízierőmű. Hasonlóképpen, atomerőművekből, szélerőművekből stb. is 50 éven keresztül minden évben az ábrán látható mennyiségeket kellene üzembe állítani. * *


    3. Ráadásul a különböző energiahordozók/források egymást csak korálátozott mértékben képesek helyettesíteni.
      1. A kőolaj és a belőle finomított üzemanyagok a legkoncentráltabb energiahordozók közé tartoznak, mely ideálissá teszi őket a közlekedési üzemanyagokként való felhasználásra. Erre a célra minden alternatív megoldás (pl. akkumulátorok, hidrogén) igen problémás.
      2. A kőolajat nemcsak energetikai célokra hasznosítjuk, hanem közvetlenül vagy közvetve szinte minden civilizációs vívmányunk kőolaj-származéknak tekinthető (műanyagok, műtrágyák, növényvédőszerek, gyógyszerek, számítógépek, távközlés, palackozott víz, eldobható pelenka, stb.)

Egyetlen alternatívaként tehát a kőolaj- (és energia-)fogyasztásunk elkerülhetetlennek látszó csökkentése marad nyitva az emberiség számára. De úgy tűnik, hogy ennek a megoldásnak a kivitelezhetőségével is gondok vannak a jelenlegi társadalmi gazdasági rendszerünk keretein belül:

III) A mai társadalmi-gazdasági berendezkedésünk működése teljesen energiafüggő (sőt, pontosabban az energiabázis növekedésétől függ!) * * * *
1) Jelenlegi globális pénzrendszerünk alapja a hitel. A világon forgalomban lévő összes pénzmennyiség óriási többsége mögött nincsen semmiféle fedezet csak a jövőbeni visszafizetés ígérete. (Kamattal!)*
2) A tőke+a kamatok jövendőbeli visszafizetéséhez a gazdasági növekedés (hite) biztosítja a kereteket. Egy növekvő gazdaságban a hitelek (és a kamatok) többsége visszafizethető. Egy csökkenő méretű gazdaságban még a tőketartozás visszafizetése is sokak számára lehetetlenné válik. *
3) A gazdaság növekedése a gazdasági rendszer metabolizmusának (a természeti erőforrások felhasználásának) a növekedésével jár.
--3a Az energiaforrások kitüntetett fontosságú és igen nehezen helyettesíthető erőforrások, (legfeljebb csak egymással helyettesíthetők, azt is csak korlátozottan).
--3b A kőolaj, koncentrált energiatartalma és könnyű kezelhetősége miatt különösen kiemelkedő jelentőségű és nehezen helyettesíthető energiaforrás
4) Az elérhető természeti erőforrások összmennyiségének csökkenése a gazdaság mögötti maradék fedezet elolvadásához és a jövőbeli növekedés hitének összeomlásához vezet. Ez pedig az egész gazdasági rendszer válságát majd összeomlását (átalakulását?) vonja maga után. (És ez a folyamat már elkezdődött...)

P.S. Nem szokásom utólag hozzányúlni a bejegyzéseimhez, de ennél a bejegyzésnél most szeretném fenntartani magamnak a későbbi kiegészítések és pontosítások jogát. Az ok: szeretném, hogyha ebben a kulcsfontosságú témában a lehető legátgondoltabb, megalapozott és hosszabb távon is naprakész anyagot sikerülne összeállítanom. És egyúttal kérném is ehhez a Ti olvasói segítségeteket: kommentáljátok ezt az oldalt, írjátok meg, ha valami szerintetek kimaradt, vagy egy új jó írás jelent meg valahol valamelyik pontnak az alátámasztására...

P.S.2. Minden kedves olvasónak boldog Karácsonyt!

15 megjegyzés:

Névtelen,  2011. január 4. 5:29  

Tisztelt fiatalember!
A kőolajkészletek véges volta kétségtelen. Kimerülésük bizony várható. Helyettesítésük (kőszén, növényi eredetű anyagok, stb.) valóban drága. A modern társadalom és gazdaság energiaéhsége kétségtelen. Lényegében elfogadható amit ír. Ugyanakkor még hatalmas kőszén, földgáz, urán, tórium, stb. készletek állnak a rendelkezésünkre. Kihasználatlan a tengerjárás energiája. Alig hasznosítjük a napenergiát, a geotermális energiát, stb. A technológiai fejlődés remélhetőleg újabb és újabb lehetőségeket nyit majd meg az emberiség számára. Nem gondolom, hogy helyénvaló a kőolajválság végzetként való beállítása. A lehetőségek ugyanis még messzemenően nyitottak. Maga még fiatal, nem emlékezhet a hiánygazdaság időszakára - alapvető dolgokat nem lehetett megkapni, vagy csak feketén lehetett "felhajtani", a kisember azonban megtalálta a helyettesítő lehetőségeket. Igy lesz ez az emberiséggel is.

Zsigmond

Gloucester 2011. január 12. 13:45  

Tisztelt Zsigmond! A technokrata nézetfelfogással az egykori szegénylét és a mára kialakult természetpusztítás okán kialakult nyersanyaghiány között korántsem tehető egyenlőségjel, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ki melyik korosztályba tartozik. Előszeretettel említik a múlt példáit, de a különbségeket már elhanyagolják. Ma már 7 milliárd lakosú Földön élünk, és az agresszív problémamegoldások figyelembevételénél az atomkort kettős vonallal húznám alá. Az ivóvízkészlet megcsappanását Európában nem érzékeljük, de ugyan azokon a helyeken az ivóvizet egykoron 15 méter mélységű kutakból húzták fel, ma már 300 méterről kell kinyerni. Európában talán csökken a népesség, de a szegényebb országok ezt jelentősen bepótolják, ráadásul a fejlett országok segedelmével. (Kérdés, hogy tényleg szükséges-e segélycsomagokat szállítanunk.) A technológiai fejlődéssel csak az így is túlbányászott ritka-, nemesfémeket csapoljuk tovább. Tisztában van-e azzal, hogy a maroktelefonjában mennyi nemesfém van? Ezek nagyrésze nem újrahasznosítható. A világ óceánjainak 3/4-ét műanyag borítja! Meddig gyártjuk még a műanyagot?
Rövid távú gondolkodásra utal, ha a lovaskocsik városi használatából adódó 6 méteres lóürüléket a belsőégésű autókkal látjuk megoldottnak.
A termőfölddel való mostoha bánásmódunk sivatagosodáshoz vezet. Hamarosan USA-ban is természeti katasztrófa lesz. Nem véletlen a GMO lobbi európai célpontja!
Nincs több lehetőségünk, feléltük a jövőt! Ugyan ekkora nyersanyagfogyasztás mellett másfél, de inkább kétszeres Föld bolygóra volna szükségünk.
A Föld csak 500 millió embernek tud elegendő természeti forrással szolgálni. Ezt az adatot tessék emészteni, amikor technokrata kijelentéssel az emberiség megmentését teszi előtérbe a természeti kincsek megőrzendőségét háttérbe szorítva.

Névtelen,  2011. január 12. 19:30  

Tisztelt Zsigmond!

Próbálja meg beadni 7 milliárd embernek, hogy most és azonnal (nem 5 év múlva) vegyen vissza a 20-as, 30-as évek fogyasztási szintjére. Nem fog menni.
Ha lenne elég időnk, működnének az Ön által felsorolt alternatívák. Se sajnos nincs már idő. Az összeomlás elkerülhetetlen. Amit meg tud tenni az ember, hogy vesz egy kis darab földet, ami eltartja, és már most elkezdi megtanulni megművelni kezdetleges módszerekkel (kézi, max. állati energiával).

Névtelen,  2011. január 13. 13:56  

Tisztelt Gloucester!

Nem kívánok vérmes vitákat folytatni Önnel. Bizonyos kijelentéseire azonban érdemes reagálni. A Föld bolygó vízkészlete hatalmas. Igaz, hogy ennek döntő része tengervíz, ez azonban felhasználható - csupán el kell távolítani belőle a szükségtelen elemeke (kősó, kálisó, stb.). Erre bizony egyre több, és egyre jobb műszaki megoldás áll az emberiség rendelkezésére. A sótalanítás ma már messze nem olyan energiaigényes és drága, mint 25 éve - és az édesvízben szegény térségekben nagyon gyakran igen jelentős, kiaknázatlan energiaforrás áll rendelkezésre (a napsugárzás).
Remélem nem valami malthusianista elméleteket követ! Talán arra gondol, hogy hagyják elpusztulni a harmadik világ lakóit? Hogy így tartsák kordában a Föld népesedését? Lehet, hogy Ön technokratának nevez engem, de a megközelítése alapján Ön valamilyen félelmetes és kegyetlen elmélet híve.

Majd később folytatom.

Zsigmond

Gloucester 2011. január 13. 22:01  

Tisztelt Zsigmond! Sejtettem, hogy ez lesz a válasz, de ez csak önáltatás. Szóval mentsük meg az összes embert, aztán jöhet a természet. Sajnos ez nem így működik, így érdemi vitát én sem tudok folytatni. A természet megvédi magát, csak legfeljebb az embernek lakhatatlan életfeltételeket teremt, így megszabadulva tőle regenerálhatja magát. Ugyan azzal a megoldással szeretne kijavítani egy hibát, amivel elő lett idézve. Ezt úgy hívják, hogy rövidlátás.

Gloucester 2011. január 14. 0:03  

Tisztelt Zsigmond! Megértem az indulatát és a felháborodását, mégis naivitást sugallnak mondatai. Azokat a víztisztítókat finanszírozni kell. Akik finanszírozzák, profitérdekeltek. Akiknek szánják, olyan szegények, mint a templom egere. Vizet pénzért venni csak a gazdagok fognak tudni, így megint esélyes az 500 milliós népesség elérése. De mielőtt folytatná, néhány szakértő által közzétett cikket hadd ajánljak mondataim alátámasztásához.
A vízhiány már jelen van:
http://www.antalffy-tibor.hu/2010/01/08/a-vizhiany-nem-a-jovo-zeneje/
http://greenr.blog.hu/2009/09/14/unnepelni_a_halalt
http://greenr.blog.hu/2010/09/07/ne_szaporodj_magyar
Talajt még semmilyen technológia nem tud előállítani:
http://greenpeace.blog.hu/2010/12/10/peak_soil_mi_fogy_el_elobb_az_olaj_vagy_a_talaj

Névtelen,  2011. január 14. 5:25  

Gloucester.

A műanyagok, illetve azok igen vontatott lebomlása valóban komoly problémát jelent. Az összegyűjtés és ismételt feldolgozás sem oldja meg ezt a kérdést, mert ha mondjuk palackból kabátot gyártanak, a kabát idővel szintén hulladék lesz.
A fémek, ércek terén tapasztalt időszakos hiány hátterében nem a készletek kimerülése áll, hanem a kínai gazdaság robbanása, nyersanyagéhsége. Magához szívja a kitermelt nyersanyagok egy részét - ezzel másutt hiányt teremtve. Az azonban kétségtelen, hogy idővel az olcsón és egyszerűen művelhető lelőhelyek kimerülnek majd, rá kell fanyalodni a drágább megoldásokra is.
Nem én találtam ki, de elhiszem: Ha a világ minden országa a mai fejlett világ államainak megfelelő energia és nyersanyagigény-szinttel lépne fel, annak kielégítésére nem lenne képes a mai társadalom. Ezért kell koncentrálni a technológiára, a fejlesztésre.

Ne haragudjon. Nem vagyok mai gyümölcs. Engedje meg nekem, hogy én meg akarjam menteni az emberiséget. Ha valaki, valamilyen feladathoz eleve úgy áll hozzá, hogy lehetetlen, akkor nem is próbálja meg igazán, és kudarcra van kárhoztatva.
Engem nagyon zavar, az a - nem is tudom, milyen, talán szélsőséges darvinista - elgondolás, hogy az emberiség nagy részét hagyni kell elveszni, mert szegények, mert sok gyermeket hoznak a világra stb. Az emberek nem katicabogarak, ha elfogy a levéltetű, akkor elfogynak ők is, majd ha lesz táplálék, akkor hirtelen elszaporodnak. Ne legyen már "zöldfasiszta". Az ember értelmes lény, amely - sajnos néha nehezen - képes alapvetően változtatni a viselkedésén. Erre utal, hogy a emberiség létszámának a növekedése egyre mérsékeltebb ütemű, tehát nem igazolódnak a korábbi félelmek, hogy az évszázad közepére több tucat milliárd embert kell majdan élelmeznie a Földnek. Lépések történnek a lokális vízhiány megoldása érdekében, lépések történnek a klimatikus kérdések ügyében.
Azt mondja, hogy a deszalinációt finanszírozni kell, ez igaz, de azt is kérdezi (korábban), hogy miért segítik a fejlődő világot - többek között azért, hogy a kegyetlen, rövidlátóan profitorientált szemlélettel szemben a humanizmus is érvényesüljön.
Az Ön némely kijelentése alig különbözik a profitorientált vállalati szakemberekétől. Akik számára a "cég" és a nyereség az első, az emberek, a környezet, a szépség alig létezik. Lehet, hogy rosszul értem, de az Ön számára a Föld természetes viszonyainak a megmaradása az első, az emberek, a kultúrális sokszinűség, stb. alig létezik.

Tisztelt Névtelen!

Egyetértek, az emberek nem akarnak a korábbi generációk szintjén élni. Többek között ez vezet az állandó növekedés hajszolásához. Valahol olvastam, hogy az emberiség az 1960-as évek fejlett világában elérte az optimumot, a legjobb életkörülményeket, azóta romlott a helyzet, főleg az életminőség terén. Mégis, ha ma valaki a hatvanas évek szerint élne, sok tekintetben elmaradottnak érezhetné magát. Sajnos ez egy csapda, sokszor a piac hajszolja újabb és újabb fogyasztási cikkek irányába a fogyasztókat, miközben azok jelentős részére alig lenne szükség. Itt valóban hatalmas erők feszülnek egymásnak, a profittermelés és a racionalitás egymásnak ellenfele. Nem tudom, hogy mi lenne a megoldás.

Zsigmond

Gloucester 2011. január 14. 11:42  

Tisztelt Zsigmond! Igen, rosszul érti, mert nem így értem. Éppen az a bajom, hogy az emberek sokszínűsége elveszik. Globalizáció van, és nem csak gazdasági értelemben, hanem kultúrálisan is. A sokszínűség elvesztésével egyetemben a tömeg mennyisége nő. A helyi megoldások kihalnak, a kapitalista, fejlődő országokból érkező "szakemberek", mégha mérnökök is, majd jönnek és megmentik a "szegény" harmadik világot. Sajnos ezen kéne változtatni. Az ember lelkisége miatt nem katicabogár. A humanista felfogás a "sötétzöldezésen" kívül önbecsapásra, önigazolásra ad lehetőséget. Ez nem egy emberiség ellenes felfogás. Éppen arra szeretnék rávilágítani, hogy az a technokrata nézet, ami egyébként minden jóindulattal telített, de öngyilkos társadalmak garmadáját tudja felmutatni a múltból, amit ön képvisel. Ennek egyik alapgondolata a halál el nem fogadása. Szó sincs róla, hogy idehívnám, idő előttre rendelném az elmúlást, amivel ön engem vádol. Éppen arra szeretnék rámutatni, hogy a fejlett országok kizsákmányolják a fejlődő, harmadik világ országait. Kényelmes életünk mások kárára lett megvalósítva. India ilyen mértékű népszaporulata (szaknyelven: megszaladási jelenség) nem fordulhatott volna elő, ha a fehér ember nem mutatja meg a műtrágyázás technikáját nekik. De ebből a "megmutatásból" természetesen szép hasznot is húzott. Több évszázados/évezredes kultúrába csapott bele a technológiai ostobaságával. Ha elolvasta az ajánlott linkeimet és azok kommenjeit, akkor világosság válhatott Önnek is álláspontom, nézetem, a világ egészére kiterjesztett "embermegmentő" attitűdünk fent nem tarthatósága. Amíg mi adjuk a harmadik világ katonáinak az élelmiszersegélyeket, ugyanakkor saját iskoláinkban nem tudjuk felszámolni a gyermekéhezést, addig nincs szükség a harmadik világ megmentésére, mert sokkal jobban tudják azok a "szegény" népek, hogy mi a jó nekik. Erre számos példa van, csak felfuvalkodásunk okán önsajnálatba borulunk, majd lelkiismeretnyugatást végzünk. Globalizmus helyett lokalizmust!

Gloucester 2011. január 14. 13:11  

Tisztelt Zsigmond! Megtaláltam a Ladakh-ról szóló filmet, ami jobban rávilágít a problémára:
http://www.youtube.com/watch?v=a-hvd6zhI6U&feature=related

Névtelen,  2011. január 14. 19:39  

Ezt jól kitárgyaltuk. A blog írója viszont nem jelentkezett.

Zsigmond

Czúcz Bálint 2011. január 15. 23:35  

Ne írjon blogot aki nem ér rá...
Egy hétig távol voltam a nettől, és most örömmel látom a sok megjegyzést.
Gyorsan írtam is egy hosszú válszt, amit megmutattam a feleségemnek még elfogadás előtt hogy olvassa át. Ő meg megynyomott valamit, amitől az egész szöveg elszállt. Szívás :(

Na mindegy szóval az volt a lényege, hogy kétféle határ/korlát lehetséges: van olyan, amit könnyen belát és megét az ember, és van olyan, ami sokkal nehezebben meglátható, és megérthető. Ennek szemléltetésére a fizikából vettem kölcsön példákat: a termodinamika főtételeit. Az első főtételt, amely az energia megmaradását mondja ki ("a semmiből nem lehet energiát csinálni"), a legtöbb ember könnyen megérti. Azonban ott van a második főtétel is, mely a folyamatok irányára mond ki egyfajta korlátozást, kizárva bizonyos folyamatokat, amelyek az első főtételt látszólag még teljesítenék. A második főtétel finomságai még a fizikusok számára is igazi mélységeket rejtenek, a köznapi emberek többsége pedig egyáltalán nem, vagy csak igen nagy vonalakban képes megérteni a kötelező veszteségeket és az "entrópia növekedését". Hasonlóképpen, az mindenki számára nyilvánvaló, hogyha kifogyott a sör az üvegből, akkor kifogyott és kész, nincs mit csinálni. (Venni kell másikat.) Az viszont sokkal kevésbé érthető, hogy miért olyan nagy gond az energia (az ivóvíz, a talaj, stb.) amikor látszólag olyan sok van belőlük. Pedig néhány alapelvet figyelembe véve viszonylag könnyen belátható, hogy lenni kell valahol valamilyen határoknak. Az nyilvánvaló hogy vannak jobb és vannak rosszabb minőségű "erőforrások" (pl. kisebb-nagyobb koncentrációjú ércek, koncentrált és diffúz energiaforrások). Nyilván az erőforrások kitermelése maga is valamekkora erőforrás-igénnyel jár -- az alacsony minőségű erőforrások esetén nagyobbal, a magasabb minőségűeké kisebbel. Nyilvánvaló hogy egy komplex társadalom működtetése nettó pozitív "erőforrásmérleget" kíván meg, azaz nem lehet olyan alacsony minőségű erőforrásokra alapozni azt, amelyek kitermelése ugyanannyi vagy több erőforrást emészt fel, mint amennyi a folyamat végén megtermelődik. Lenni kell tehát valamilyen határoknak, még ha azok nagyon nehezen határozhatóak is meg.

Czúcz Bálint 2011. január 15. 23:35  
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Czúcz Bálint 2011. január 15. 23:38  

Azt is írtam még, hogy nagyon tetszik az alábbi gondolat:
"Az emberek nem katicabogarak, ha elfogy a levéltetű, akkor elfogynak ők is, majd ha lesz táplálék, akkor hirtelen elszaporodnak. (...) Az ember értelmes lény, amely - sajnos néha nehezen - képes alapvetően változtatni a viselkedésén."
Én is ebben szeretnék hinni, bár amit látok a világban, az nagyon erősen megingat abban a hitemben, hogy valóban okosabbak volnánk a katicabogárnál. Illetve, okosabbak vagyunk nála, az kétségtelen -- de vajon bölcsebbek is vagyunk? Ahogy a katicabogárnak, úgy az embernek is van egyfajta "megismerési/megértési/reagálási" horizontja -- egy olyan kör, amin belül még képes meglátni, értékelni az eseményeket és logikusan, a maga javára reagálni rájuk. A katicabogár látja, hogy a levéltetű balra mozdul --> maga is balra mozdul és megfogja. Az ember látja, hogy a kőolaj milyen hasznos --> kitermeli és felhasználja. A megértési körön kívüli folyamatokra azonban már nem képes tudatosan reagálni. Katicabogárnál ez lehet egy permetezés, míg az embernél mondjuk az éghajlatváltozás. Azt állítom, hogy egy olyan komplex világot (társadalmi-gazdasági-környezeti rendszert) alkottunk emberiség szinten, melynek a belső folyamatait, visszacsatolási mechanizmusait nemhogy az egyes ember, de már az emberiség együttesen, társadalmi szinten sem képes átlátni. Belső szabályozó, problémakezelő mechanizmusai elégtelenek lettek felmerülő problémák megoldására.
És mindazzal szemben, ami kívül esik a megértési horizontján, mind a katica, mind az ember tehetetlen. Ha úgy tetszik, a természet törvényei érvényesülnek.
Pont.

(Én is szeretném hinni, hogy még nem tartunk itt, és szeretnék is tenni valamit azért hogy ne tartsunk -- többek között ezért írom ezt a blogot is. Viszont a mélyülő válság megkérdőjelezhetetlen, aminek számos tünete közül az egyik éppen az hogy, az emebreknek (többek között nekem is) egyre kevesebb idejük van a különféle "haszontalan"(-nak tűnő) időtöltésekre (-- mint pl. a blogírás...)

Bálint

Polyányi Csobán. 2011. január 16. 20:31  

1. rész

Mindenekelőtt köszönjük az alapos, lényegretörő vitaindító bejegyzést!

Megütötte a szemem egy álltás, itt a végén:
"Azt állítom, hogy egy olyan komplex világot (társadalmi-gazdasági-környezeti rendszert) alkottunk emberiség szinten, melynek a belső folyamatait, visszacsatolási mechanizmusait nemhogy az egyes ember, de már az emberiség együttesen, társadalmi szinten sem képes átlátni. Belső szabályozó, problémakezelő mechanizmusai elégtelenek lettek felmerülő problémák megoldására."

Ezzel szemben azt állítom, hogy:
Az emberiség - éppen emberi voltának hanyatlása során - kiiktatta az addigi életét meghatározó belső szabályozó, problémakezelő mechanizmusokat, így kívül került az együttműködő élő rendszerek körén. Ez tette lehetővé, hogy felépítse a jelenleg fennálló komplex világot (társadalmi-gazdasági-környezeti rendszert). E rendszer - mai alakjában tecnoevolúciós gépszörnyeteg - egyik alapvető jellemzője, hogy saját maga által generált és önnön növekedését elősegítő szabályszerűségek alapján szerveződik. Kissé sarkítva azt állíthatom, hogy e démoni szerkezet ősképe volt az, ami - önnmagának, az anyagi létbe való leképeződését segítendő - kiiktatta az emberiség életét (tudatosságát) meghatározó korlátokat. A korlátokról való nem-tudás nem más mint információvesztés. Ez az ismerethiány az, ami képtelenné tesz bennünket, hogy beilleszkedjünk a földi lét - mint felettes egész - működésébe. Ez társadalmi szinten és az egyén szintjén egyaránt tapasztalható. Itt felhoznám a sokat emlegetett ráksejt és rákos daganat analógiáját, az előbb említett két szint együttműködésre való képtelenségét megvilágítandó. Ilyen közelítésben már egyértelmű, miért nem láthatjuk át a rendszer működését. Miért nem láthatjuk át, milyen mechanizmusokat indítottunk el és azok, hogyan fognak ránk visszahatni.
Vagyis egyértelmű... hadd nem mondjam hogy...

Ezt továbbfűzve...., a tenni-nemtenni kérdésben a következő válasz adódik. (S itt igencsak bólogattam Gloucester harmadik világbéli országokkal kapcsolatos álláspontját olvasva.)
Ahogyan a vitaindító cikk címe is - "A csapda" -, már adja is a kézenfekvő megoldást, hogy itt tenni nemigen lehet. E kétes megfogalmazást azért használom, mert nem gondolom, hogy ne lenne rá lehetőség. Viszont majdnem bizonyos vagyok benne, hogy az emberiség nem tud majd élni ezekkel a lehetőségekkel (eddig legalábbis szinte semmi jele). Méghozzá azért nem, mert itt nem az emberiség tudatosságáról van szó. Ezt pedig azért állítom, mert az (a tudatosság) egész egyszerűen nem létezik , vagy csak apró szilánkjaiban. Az előbb emlegetett démoni lény fő tevékenysége ugyanis éppen ennek kiiktatására irányul. Hogy ne legyen olyan misztikus ez, idézzük fel magunkban a média agymosott, fogyasztásra programozott tömegeinek képét korunkból, vagy a Colosseumban őrjöngő ezerfejű szörnyet az ókori Rómából.

A meglévő gazdasági-társadalmi szerkezet adta korlátokon belül változtatás - véleményem szerint - azért nem lehetséges, mert e szerkezet belső törvényszerűségeitől mi sem áll távolabb mint az önkorlátozás.

Polyányi Csobán. 2011. január 16. 20:33  

2. rész

Node akkor mit lehet tenni?
Azt gondolom semmit, mármint a technikai civilizáció összeomlása ellen. Sőt az ellen nem is kell, sőőőt nem szabad! Ez a véleményem vonatkozik minden, "szelektív szemétszedés" valamint "energiahatékonyság" című intézkedésre. Ugyanis az ilyen látszatmegoldások csak élhetőbbé teszik a rendszert és kitolják annak élettartamát. Ezáltal hozzájárulnak az élő környezet még hosszabb időn át történő kizsákmányolásához.
A technikai hókuszpókuszokkal kapcsolatban egyértelmű a véleményem. Ha használatuktól nem is tekinthetünk el egyelőre. Ezen belül a megújuló energiákról itt olvasható a véleményem: (http://greenpeace.blog.hu/2011/01/10/10_elkepeszto_teny_amit_valoszinuleg_nem_tudtal_a_megujulo_energiarol)

Amiért tenni érdemes, az a rendszeren többé-kevésbé kívüli tartomány. Olyan életterek rendbehozatala és felerősítése amelyek szervesen kapcsolódnak az élő természetbe és egyúttal lehetőséget adnak az emberi életre is. Ilyen lehetőséget kínálnak a természettel együttműködő gazdálkodás különböző formái. De óva intenék mindenkit attól ,hogy ilyesféle életformába nagyrészt az összeomlástól való félelemétől vagy a túlélési vágyától vezérelve vágjon bele!

A gondoskodó, teremtő élet lehetősége sokkal jobb útmutató.


Üdvözlettel

Polyányi Csobán

Megjegyzés küldése

  © Blogger templates The Professional Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP